[ Pobierz całość w formacie PDF ]
. Menjen csak nyugodtan, professzor úr.Majd kitalálok valamimagyarázatot az édesanyám számára.Susanne pedig, azt hiszem, etekintetben nem számít.Larsen ismét kezet csókolt Majának, majd megköszörülte a torkát, észavartan, de végül csak kibökte, ami még a szívén volt: Hívjál Svennek, kérlek.Most már tegezQdnünk kell, hiszen jegybenjárunk.Nos, Maja, ugye kimentesz édesanyádnál? Igen, Sven bólintott a leány. Köszönöm felelte a fiatalember, majd újfent kezet csókolt amenyasszonyának, és távozott.Maja az ablakon át figyelte a komótos léptekkel ballagó Larsen professzort,aki immár a vQlegénye volt.Nagyon sajnálta Qt.Az özvegy és Susanne aszomszédos szobából hallották az ajtó csapódását.Susanne felkapta a fejét. Úgy látszik, elment a professzor.Römerné felállt, és az ablakhoz sietett. Valóban.Szerinted mit jelent ez, Susanne? Vajon miért nem jött átMajával együtt? Majd a húgom megmagyarázza vonta meg a vállát közönyösenSusanne, és visszasüppedt a karosszékbe.Az anyja azonban továbbaggodalmaskodott. Nem tetszik ez nekem ingatta a fejét elgondolkozva. Hol késlekedikmár ez a lány?Odakint ismét megnyikordult az ajtó.Kisvártatva belépett Maja.Sápadtnaklátszott, ugyanakkor nyugodt volt és komoly. Istenkém, mi történhetett? sopánkodott az özvegy. Miért ment el aprofesszor úr, kislányom?Maja megölelte az anyját, és megcirógatta az arcát. Nincs ok aggodalomra, édesanyám! Sven elnézést kér, mert hirtelenrosszullét fogta el.Azt mondta, szeretne pihenni egy órát.Üzenni fog, mihelyterQre kap.Üdvözöl mindkettQtöket.Römerné megkönnyebbülten felsóhajtott. Te jól vagy, kislányom? Aggódom érted.Mondhatom, furcsa egylánykérés volt.Nyugodj meg, anyácskám, minden a legnagyobb rendben válaszoltaMaja, miközben a szeme sarkából Susannét figyelte. Sven fejfájása miattfelesleges aggódnod, nemsokára elmúlik.Én pedig nagyon boldog vagyok.Susanne metszQn felkacagott. Hallod ezt, anya? A kishúgom boldog.Szereti a professzort.Igaz, sohanem volt valami nagy igényq gúnyolódott. Igen, szeretem a vQlegényemet felelte Maja, s rezzenéstelenül állta a anQvére tekintetét. Örülök, hogy fontos vagyok a számára tette hozzáelgondolkozva.MielQtt Susanne visszavághatott volna, a komorna bejelentette Rutmeyerérkezését.Susanne természetesen nyomban visszanyerte az iméntiközjátékban kissé megfakult önbizalmát.Amikor a bankár átnyújtotta azeljegyzési ajándékot, egy méregdrága nyakéket, elégedett fény gyúlt aszemében.Fritz távozása után a nQvérek kettesben maradtak. Azt hiszem, hálás lehetsz nekem, amiért hozzásegítettelek aszerencsédhez csúfolódott Susanne. Sokkal jobban örülnék annak, ha boldoggá tetted volna Svent felelte akisebbik lány szomorú arccal. Svent! No lám, már csak ilyen közvetlenül emlegeted a professzor urat, akeresztnevén! nevetett kényszeredetten Susanne.Maja megragadta a karját. A féltékenység beszél belQled.Talán még nincs veszve semmi, ha van elégbátorságod.Fel kell bontanod az eljegyzést, és közölnöd kell Svennel, hogytévedés volt az egész.Biztosan megbocsát neked, hiszen szeret.Susanne csodálkozva nézett a húgára. És mi lesz veled? Hajlandó vagy visszalépni? Igen. Akkor nem is szereted igazán.Maja tekintete felizzott. Mit tudsz te az érzelmeimrQl! Az én szerelmem önzetlen.Nagyobbáldozatokra is képes lennék, ha ezzel megválthatnám Sven boldogságát.Térjészre, Susanne! Sven nagyon szeret téged.Még nem késQ mindent jóvátenni.Susanne a haját igazgatta a tükörben, s közben tekintete a csillogó, újnyakékre esett. Nem és nem! szegte fel az állát. Irtózom a szegénységtQl.Aprofesszor jobban illik tehozzád. A fényqzés és gazdagság ellenére is éppoly boldogtalan leszel, mint Sven. Te kis bolond! nevetett Susanne idegesen. Aki dúskál a pénzben, ésolyan gazdag, hogy bármit megvehet, az boldog is.Miattam kár aggódnod.TörQdj inkább a saját boldogságoddal! A sors ma nagy feladat elé állított. Maja arcán lágy mosoly suhant át.De talán sikerül megoldanom, és akkor tényleg boldog leszek. Valóban? S ha szabad tudnom, mi az a feladat? Enyhítenem kell Sven szenvedését.Szavai a nQvére elevenjébe vágtak. Kívánom, hogy. Susanne nem fejezte be a mondatot.Az volt anyelvén, hogy kívánom, hogy teljesüljön a vágyad.De képtelen voltkimondani, mert abban a pillanatban rádöbbent, hogy ez nem igaz.Nemakarta, hogy a férfi megvigasztalódjon és elfeledje Qt.Sarkon fordult, és kisietett a szobából.IX.Sven siralmas hangulatban ért haza.Még jó, hogy senkivel sem találkozottközben, észrevétlenül jutott el a szobájáig.Odabenn megkönnyebbültenfelsóhajtott, mintha legalábbis valami nagy veszedelembQl menekült volnameg.Megpillantotta Susanne levelét az asztalon.Felindultságában rögtön elakarta égetni.Aztán mégis felbontotta, és elolvasta a könyörtelen sorokat.Hazugság az egész!Dühösen összegyqrte az irományt, és a papírkosárba hajította.Odament azíróasztalához, és lerogyott a székre.Arcát a tenyerébe temette.Hosszú ideigült így, a fájdalommal viaskodva.Hogy lehet egy gyönyörq lány ilyen hazug és számító! Mily kicsinyesnek ésönzQnek tqnik a húga mellett! Hát nem szerencse, hogy Susanne helyett Majátjegyezte el?De még túl friss volt a seb.Ilyen hamar nem hamvad el a szerelem.Sven nem tudta, meddig ült így magába roskadva.Arra riadt fel, hogykopogtatnak.Nagy nehezen összeszedte magát, és ajtót nyitott.A lakáj álltodakinn. A nagyságos asszony küldött, hogy nézzem meg, idehaza van-e aprofesszor úr.Ekkor ébredt csak rá, hogy anyja valószínqleg már türelmetlenül várja. Mondja meg a nagyságos asszonynak, hogy hamarosan felkeresem.CsakelQbb átöltözöm.Az inas távozott.Sven szomorúan gondolt vissza reggeli találkozásáraRenatéval.Akkor újságolta el az asszonynak, hogy délelQtt lánykérQbe megyRömerékhez.Azt, hál istennek, nem említette, hogy Susannét akarjaeljegyezni.Csak annyit mondott Renaténak, hogy feleségül kéri Römerkisasszonyt.Így legalább megússza a kínos magyarázkodást.NevelQanyja azthiheti, hogy Maját szándékozott feleségül venni.Újra felidézte, milyen kedvesés barátságos volt reggel Renate, és ettQl melegség költözött a szívébe.Acsalódottság miatt meg is feledkezett róla, pedig végeredményben nekiköszönhette, hogy Susanne megmutatta valódi énjét. Miért mondta Susannénak, hogy nem én leszek az örököse? gondolkozott el egyszerre. Hiszen én soha nem is számítottam ilyesmire.Persze, lehet, hogy Q azt hitte.Fürgén talpra szökkent, átöltözött, és elindult a nevelQanyjához. Sven! Attól tartok, hogy butaságot csináltam fogadta aggodalmasarccal Wernerné. Elfelejtettem átadni neked Susanne Römer levelét.De,ugye, megtaláltad?Sven kezet csókolt neki, és megölelte. Igen, anyám, megtaláltam.De ne aggódj, nem volt benne semmilényeges.Susanne kisasszony bejelentette, hogy tegnap megtartották akézfogót Fritz Rutmeyerrel válaszolta higgadtan.Renate rémülten nézett rá. Sven! Máshoz megy feleségül? És mi lesz veled? Én is vQlegény lettem felelte bánatos mosollyal a fiatalember. De hátmár mondtam neked reggel.Maja kisasszony igent mondott, s már csak a tibeleegyezésetekre várok. Maja Römer? P a választottad? Igen.De miért vagy ennyire meglepve?Renate zavarba jött. Tudod, fiam, azt hittem, hogy Susannét szereted.Észrevettem, hogyvonzódsz hozzá. Tévedtél, anyám.Renate megfogta Sven kezét. Tartozom neked egy vallomással mosolygott kényszeredetten. Dekérlek, ne neheztelj rám. EfelQl nyugodt lehetsz felelte zavartan Sven.Sejtette, hogy mit foghallani. Nem is tudom. harapta be az ajkát tétován az asszony. Nos, én azthittem, hogy beleszerettél Susannéba.Sokat nyugtalankodtam emiatt, mertRömer kisasszonyt szívtelen teremtésnek tartom, akit csak a pénz érdekel [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl milosnikstop.keep.pl
. Menjen csak nyugodtan, professzor úr.Majd kitalálok valamimagyarázatot az édesanyám számára.Susanne pedig, azt hiszem, etekintetben nem számít.Larsen ismét kezet csókolt Majának, majd megköszörülte a torkát, észavartan, de végül csak kibökte, ami még a szívén volt: Hívjál Svennek, kérlek.Most már tegezQdnünk kell, hiszen jegybenjárunk.Nos, Maja, ugye kimentesz édesanyádnál? Igen, Sven bólintott a leány. Köszönöm felelte a fiatalember, majd újfent kezet csókolt amenyasszonyának, és távozott.Maja az ablakon át figyelte a komótos léptekkel ballagó Larsen professzort,aki immár a vQlegénye volt.Nagyon sajnálta Qt.Az özvegy és Susanne aszomszédos szobából hallották az ajtó csapódását.Susanne felkapta a fejét. Úgy látszik, elment a professzor.Römerné felállt, és az ablakhoz sietett. Valóban.Szerinted mit jelent ez, Susanne? Vajon miért nem jött átMajával együtt? Majd a húgom megmagyarázza vonta meg a vállát közönyösenSusanne, és visszasüppedt a karosszékbe.Az anyja azonban továbbaggodalmaskodott. Nem tetszik ez nekem ingatta a fejét elgondolkozva. Hol késlekedikmár ez a lány?Odakint ismét megnyikordult az ajtó.Kisvártatva belépett Maja.Sápadtnaklátszott, ugyanakkor nyugodt volt és komoly. Istenkém, mi történhetett? sopánkodott az özvegy. Miért ment el aprofesszor úr, kislányom?Maja megölelte az anyját, és megcirógatta az arcát. Nincs ok aggodalomra, édesanyám! Sven elnézést kér, mert hirtelenrosszullét fogta el.Azt mondta, szeretne pihenni egy órát.Üzenni fog, mihelyterQre kap.Üdvözöl mindkettQtöket.Römerné megkönnyebbülten felsóhajtott. Te jól vagy, kislányom? Aggódom érted.Mondhatom, furcsa egylánykérés volt.Nyugodj meg, anyácskám, minden a legnagyobb rendben válaszoltaMaja, miközben a szeme sarkából Susannét figyelte. Sven fejfájása miattfelesleges aggódnod, nemsokára elmúlik.Én pedig nagyon boldog vagyok.Susanne metszQn felkacagott. Hallod ezt, anya? A kishúgom boldog.Szereti a professzort.Igaz, sohanem volt valami nagy igényq gúnyolódott. Igen, szeretem a vQlegényemet felelte Maja, s rezzenéstelenül állta a anQvére tekintetét. Örülök, hogy fontos vagyok a számára tette hozzáelgondolkozva.MielQtt Susanne visszavághatott volna, a komorna bejelentette Rutmeyerérkezését.Susanne természetesen nyomban visszanyerte az iméntiközjátékban kissé megfakult önbizalmát.Amikor a bankár átnyújtotta azeljegyzési ajándékot, egy méregdrága nyakéket, elégedett fény gyúlt aszemében.Fritz távozása után a nQvérek kettesben maradtak. Azt hiszem, hálás lehetsz nekem, amiért hozzásegítettelek aszerencsédhez csúfolódott Susanne. Sokkal jobban örülnék annak, ha boldoggá tetted volna Svent felelte akisebbik lány szomorú arccal. Svent! No lám, már csak ilyen közvetlenül emlegeted a professzor urat, akeresztnevén! nevetett kényszeredetten Susanne.Maja megragadta a karját. A féltékenység beszél belQled.Talán még nincs veszve semmi, ha van elégbátorságod.Fel kell bontanod az eljegyzést, és közölnöd kell Svennel, hogytévedés volt az egész.Biztosan megbocsát neked, hiszen szeret.Susanne csodálkozva nézett a húgára. És mi lesz veled? Hajlandó vagy visszalépni? Igen. Akkor nem is szereted igazán.Maja tekintete felizzott. Mit tudsz te az érzelmeimrQl! Az én szerelmem önzetlen.Nagyobbáldozatokra is képes lennék, ha ezzel megválthatnám Sven boldogságát.Térjészre, Susanne! Sven nagyon szeret téged.Még nem késQ mindent jóvátenni.Susanne a haját igazgatta a tükörben, s közben tekintete a csillogó, újnyakékre esett. Nem és nem! szegte fel az állát. Irtózom a szegénységtQl.Aprofesszor jobban illik tehozzád. A fényqzés és gazdagság ellenére is éppoly boldogtalan leszel, mint Sven. Te kis bolond! nevetett Susanne idegesen. Aki dúskál a pénzben, ésolyan gazdag, hogy bármit megvehet, az boldog is.Miattam kár aggódnod.TörQdj inkább a saját boldogságoddal! A sors ma nagy feladat elé állított. Maja arcán lágy mosoly suhant át.De talán sikerül megoldanom, és akkor tényleg boldog leszek. Valóban? S ha szabad tudnom, mi az a feladat? Enyhítenem kell Sven szenvedését.Szavai a nQvére elevenjébe vágtak. Kívánom, hogy. Susanne nem fejezte be a mondatot.Az volt anyelvén, hogy kívánom, hogy teljesüljön a vágyad.De képtelen voltkimondani, mert abban a pillanatban rádöbbent, hogy ez nem igaz.Nemakarta, hogy a férfi megvigasztalódjon és elfeledje Qt.Sarkon fordult, és kisietett a szobából.IX.Sven siralmas hangulatban ért haza.Még jó, hogy senkivel sem találkozottközben, észrevétlenül jutott el a szobájáig.Odabenn megkönnyebbültenfelsóhajtott, mintha legalábbis valami nagy veszedelembQl menekült volnameg.Megpillantotta Susanne levelét az asztalon.Felindultságában rögtön elakarta égetni.Aztán mégis felbontotta, és elolvasta a könyörtelen sorokat.Hazugság az egész!Dühösen összegyqrte az irományt, és a papírkosárba hajította.Odament azíróasztalához, és lerogyott a székre.Arcát a tenyerébe temette.Hosszú ideigült így, a fájdalommal viaskodva.Hogy lehet egy gyönyörq lány ilyen hazug és számító! Mily kicsinyesnek ésönzQnek tqnik a húga mellett! Hát nem szerencse, hogy Susanne helyett Majátjegyezte el?De még túl friss volt a seb.Ilyen hamar nem hamvad el a szerelem.Sven nem tudta, meddig ült így magába roskadva.Arra riadt fel, hogykopogtatnak.Nagy nehezen összeszedte magát, és ajtót nyitott.A lakáj álltodakinn. A nagyságos asszony küldött, hogy nézzem meg, idehaza van-e aprofesszor úr.Ekkor ébredt csak rá, hogy anyja valószínqleg már türelmetlenül várja. Mondja meg a nagyságos asszonynak, hogy hamarosan felkeresem.CsakelQbb átöltözöm.Az inas távozott.Sven szomorúan gondolt vissza reggeli találkozásáraRenatéval.Akkor újságolta el az asszonynak, hogy délelQtt lánykérQbe megyRömerékhez.Azt, hál istennek, nem említette, hogy Susannét akarjaeljegyezni.Csak annyit mondott Renaténak, hogy feleségül kéri Römerkisasszonyt.Így legalább megússza a kínos magyarázkodást.NevelQanyja azthiheti, hogy Maját szándékozott feleségül venni.Újra felidézte, milyen kedvesés barátságos volt reggel Renate, és ettQl melegség költözött a szívébe.Acsalódottság miatt meg is feledkezett róla, pedig végeredményben nekiköszönhette, hogy Susanne megmutatta valódi énjét. Miért mondta Susannénak, hogy nem én leszek az örököse? gondolkozott el egyszerre. Hiszen én soha nem is számítottam ilyesmire.Persze, lehet, hogy Q azt hitte.Fürgén talpra szökkent, átöltözött, és elindult a nevelQanyjához. Sven! Attól tartok, hogy butaságot csináltam fogadta aggodalmasarccal Wernerné. Elfelejtettem átadni neked Susanne Römer levelét.De,ugye, megtaláltad?Sven kezet csókolt neki, és megölelte. Igen, anyám, megtaláltam.De ne aggódj, nem volt benne semmilényeges.Susanne kisasszony bejelentette, hogy tegnap megtartották akézfogót Fritz Rutmeyerrel válaszolta higgadtan.Renate rémülten nézett rá. Sven! Máshoz megy feleségül? És mi lesz veled? Én is vQlegény lettem felelte bánatos mosollyal a fiatalember. De hátmár mondtam neked reggel.Maja kisasszony igent mondott, s már csak a tibeleegyezésetekre várok. Maja Römer? P a választottad? Igen.De miért vagy ennyire meglepve?Renate zavarba jött. Tudod, fiam, azt hittem, hogy Susannét szereted.Észrevettem, hogyvonzódsz hozzá. Tévedtél, anyám.Renate megfogta Sven kezét. Tartozom neked egy vallomással mosolygott kényszeredetten. Dekérlek, ne neheztelj rám. EfelQl nyugodt lehetsz felelte zavartan Sven.Sejtette, hogy mit foghallani. Nem is tudom. harapta be az ajkát tétován az asszony. Nos, én azthittem, hogy beleszerettél Susannéba.Sokat nyugtalankodtam emiatt, mertRömer kisasszonyt szívtelen teremtésnek tartom, akit csak a pénz érdekel [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]