[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.A Garring és Társa jó vásárt csináltmagával. Borzasztóan lesújtana, ha csalódást okoznék magának. Nincs mitQl tartania, ennyit magam is meg tudok ítélni.Nem isazért jöttem, hogy a munkájáról beszélgessünk.Valami más hozottide. Szabad tudnom, mi az? tolt széket látogatója alá Hans. Kialkudtam magamnak, hogy én hozhassam meg az örömhírt.Ahúga ma délután eljegyezte magát Dick Garringgel.A férfi hirtelen megmerevedett, szeme nyugtalanul fürkészteGladys sugárzó arcát. Ez komoly? Ilyesmivel nem tréfál az ember.Mély sóhaj szakadt fel Dernburg keblébQl. És Garring úr szülei? Mit fognak szólni? Azt, hogy ámen, áldásunk rátok felelte igézQ mosollyal a le-ány. Minden a legnagyobb rendben, Dernburg úr.Garring bácsihozkell vinnem magát, hogy együtt induljunk az eljegyzés megünneplé-sére. Az én kis húgom! dörzsölte meg a homlokát Hans. Az Q ha-jója már biztos révbe ért mondta elérzékenyülve. Minden jel szerint.És nagyon boldog.Hans megfogta a leány kezét. Úgy érzem, magának köszönhetem a húgom boldogságát,Forester kisasszony.Mindenesetre köszönöm az örömhírt!Gladys keze reszketett a férfiéban. Szívesen hoztam, mert tudom, mennyire szívén viseli a testvéresorsát.Hanem mára hagyja a munkát, és jöjjön velem az idQsebbikGarringhez, aki vár bennünket.A mérnök titkos izgalommal vezette ajkához a kezét.Húga el-jegyzése, mely oly könnyedén és akadálytalanul végbemehetett, föl-ébresztette szívében a reményt, hogy a jövQ számára is utat mutatmajd Forester kisasszonyhoz.A leány finom ösztönével megsejdítette Hans izgalmát.ÉgQ arccalrántotta el a kezét, s egy lépést hátrált.A férfi megriadt, mert a mozdulatot az ellenszenv jelének vélte,ám azután Gladys szemébe pillantott, és aggodalma tüstént szerte-foszlott.A leány szeretettel, jóindulatúan nézett rá, mint mindig csak egy kicsit szomorúan.Ezt a szomorúságot nem tudta mivel ma-gyarázni, de az életét is odaadta volna, ha ezáltal megválthatja Qtvalami fájdalomtól.Túlságosan szerette, hogysem elkerülhette volnafigyelmét a bánat, amely könnyq fátyolként lengte körül állandóanGladys Forester lényét.Sietve elkészülQdött, hogy indulhassanak, miközben a leány mégegyszer megszemlélte az új rajzokat.Átkísérte Gladyst Garring úrhoz, aki szigorú, vizsla tekintettelfogadta. Forester kisasszony közölte önnel, hogy a fiam eljegyezte magáta húgával? Igen, Garring úr. És mit szól ehhez? Azt hiszem, a húgom igen szerencsés. Amiért ilyen fényes partit csinált? Nem, Garring úr, hanem azért, mert egy becsületes ember aján-lott neki házasságot, akit szeret, s aki Qt szereti. Honnét tudja, hogy a húga szereti a fiamat? A bizalmába avattamagát? Nem, de a húgom nem fogadta volna el a fia közeledését, hanem szeretné. Úgy gondolja, elutasítaná a Garring és Társa egyik tulajdonosá-nak egyetlen fiát, ha nem szeretné? Ilyen körülmények között a kínai császárt is elutasítaná. Hm! Akkor hát adja a kezét, most már mi is atyafiságba keve-redtünk.Hans kezet rázott az öregúrral.Mélyen egymás szemébe néztek, sJohn Garring bólintott, mintha kiolvasta volna a fiatalember tekinte-tébQl, amire várt. No, akkor nézzük meg magunknak azt a jegyespárt, és kíván-junk nekik sok boldogságot! Engedje meg nézett végig magán Hans , hogy elQbb a szál-lásomra menjek.Ezzel a külsQvel nem tisztelném meg eléggé a ked-ves feleségét. Rendben biccentett Garring , öltözzék át, majd átküldömmagáért az autómat.Te velem jössz, Gladys? Inkább elviszlek a saját kocsimmal, Garring bácsi: AkkorDernburg úr használhatja a tiédet. Helyes! bólintott egyetértQleg az üzletember. Akkor vi-szontlátásra a házamban, Dernburg úr! A sofQrt majd eligazítom.A mérnök a kapuban elbúcsúzott, és beszállt John Garring kocsi-jába.Egy órával késQbb mindannyian összegyqltek Garringné szalon-jában.Dick és Hans különösebb szószaporítás nélkül kezet ráztak,Rose Marie átölelte fivérét.A fiatalember húga boldogságtól ragyogószemébe nézett, és osztozott örömében.Újdonsült sógorával pedigbarátságot kötött.John Garring félrevonta Rose Marie-t egy sarokba, és sokáig be-szélgetett vele.ElbqvölQnek találta menyét.Amikor Dick csatlako-zott hozzájuk, és tulajdonosi büszkeséggel átfogta menyasszonyavállát, az öregúr rápirított: Téged senki sem hívott, nincs rád itt szükség. Ez csak a te korántsem mértékadó véleményed, papa feleseltnevetve Dick. Ha itt valaki fölösleges, hát bizonyosan nem én. Nem akarlak abba a kínos helyzetbe hozni, kislányom nézettRose Marie-ra John Garring , hogy elmagyarázzam a vQlegényed-nek, mennyire fölösleges.Inkább önként átengedem neki a terepet.Ezzel megfricskázta fia orrát, majd otthagyta az ifjú párt a félreesQzugban.A fiatalok szeme boldogan ragyogott egymásra.Dick szülei mo-solyogva nézték Qket, Hans pedig sütkérezett húga boldogságánaknapfényében.E sok boldog ember közepette Gladys Forester minden eddiginéljobban érezte, mekkora szenvedést mért rá apja bqne.Mosolyt erQl-tetett az arcára, de szemét égették az el nem sírt könnyek.Néma bánatát nem vette észre más, csak Hans Dernburg Qt nemtéveszthette meg.A mérnök látta fájdalmát, s minduntalan nyugtalan,fürkész pillantást vetett felé.Szerette volna kifaggatni: Mi az, amibánattal felhQzi tekintetedet, miközben ajkad mosolyog?De ehhez a kérdéshez nem volt joga, Gladys pedig semmi áronnem ismerte volna el, hogy bánkódik.Igyekezett vidámnak és de-rqsnek mutatkozni.Szerencsére Dick a jegyesség örömmámorában is gondoskodott ajó hangulatról.Még virgoncabb volt, mint máskor.Közben féltéke-nyen ügyelt, hogy Rose Marie csakis vele foglalkozzék.Féltékeny-ségét azonban oly mókásan juttatta kifejezésre, hogy senki sem ne-heztelt rá.XV.Hónapok teltek el Dick Garring és Rose Marie eljegyzése óta.Amenyasszony továbbra is Gladys Forester házában élt, de most márvalóban csak kedves vendégként.A tavaszra tervezett esküvQigGladysnél kellett maradnia.A két fiatal leány között mély barátság szövQdött.Magától értetQdött, hogy nemcsak Dick Garring, hanem HansDernburg is majd mindennap megfordult a háznál.MeglátogattákRose Marie-t és természetesen egyúttal Gladyst is.December végén eldQlt a Garring és Társa, valamint a Bill &White közötti vetélkedés is.A küzdelembQl az elQbbi cég került kigyQztesként Hans Dernburg terveinek jóvoltából.A mérnök e jelentQs diadal mellett idQközben kisebb személyessikereket is elért.A Garring és Társa vitathatatlanul nagy fogást csi-nált új építészével.John Garring rendkívül elégedett volt lángeszqmunkatársával.A hatalmas eredmények megnövelték Hans jövedelmét is [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl milosnikstop.keep.pl
.A Garring és Társa jó vásárt csináltmagával. Borzasztóan lesújtana, ha csalódást okoznék magának. Nincs mitQl tartania, ennyit magam is meg tudok ítélni.Nem isazért jöttem, hogy a munkájáról beszélgessünk.Valami más hozottide. Szabad tudnom, mi az? tolt széket látogatója alá Hans. Kialkudtam magamnak, hogy én hozhassam meg az örömhírt.Ahúga ma délután eljegyezte magát Dick Garringgel.A férfi hirtelen megmerevedett, szeme nyugtalanul fürkészteGladys sugárzó arcát. Ez komoly? Ilyesmivel nem tréfál az ember.Mély sóhaj szakadt fel Dernburg keblébQl. És Garring úr szülei? Mit fognak szólni? Azt, hogy ámen, áldásunk rátok felelte igézQ mosollyal a le-ány. Minden a legnagyobb rendben, Dernburg úr.Garring bácsihozkell vinnem magát, hogy együtt induljunk az eljegyzés megünneplé-sére. Az én kis húgom! dörzsölte meg a homlokát Hans. Az Q ha-jója már biztos révbe ért mondta elérzékenyülve. Minden jel szerint.És nagyon boldog.Hans megfogta a leány kezét. Úgy érzem, magának köszönhetem a húgom boldogságát,Forester kisasszony.Mindenesetre köszönöm az örömhírt!Gladys keze reszketett a férfiéban. Szívesen hoztam, mert tudom, mennyire szívén viseli a testvéresorsát.Hanem mára hagyja a munkát, és jöjjön velem az idQsebbikGarringhez, aki vár bennünket.A mérnök titkos izgalommal vezette ajkához a kezét.Húga el-jegyzése, mely oly könnyedén és akadálytalanul végbemehetett, föl-ébresztette szívében a reményt, hogy a jövQ számára is utat mutatmajd Forester kisasszonyhoz.A leány finom ösztönével megsejdítette Hans izgalmát.ÉgQ arccalrántotta el a kezét, s egy lépést hátrált.A férfi megriadt, mert a mozdulatot az ellenszenv jelének vélte,ám azután Gladys szemébe pillantott, és aggodalma tüstént szerte-foszlott.A leány szeretettel, jóindulatúan nézett rá, mint mindig csak egy kicsit szomorúan.Ezt a szomorúságot nem tudta mivel ma-gyarázni, de az életét is odaadta volna, ha ezáltal megválthatja Qtvalami fájdalomtól.Túlságosan szerette, hogysem elkerülhette volnafigyelmét a bánat, amely könnyq fátyolként lengte körül állandóanGladys Forester lényét.Sietve elkészülQdött, hogy indulhassanak, miközben a leány mégegyszer megszemlélte az új rajzokat.Átkísérte Gladyst Garring úrhoz, aki szigorú, vizsla tekintettelfogadta. Forester kisasszony közölte önnel, hogy a fiam eljegyezte magáta húgával? Igen, Garring úr. És mit szól ehhez? Azt hiszem, a húgom igen szerencsés. Amiért ilyen fényes partit csinált? Nem, Garring úr, hanem azért, mert egy becsületes ember aján-lott neki házasságot, akit szeret, s aki Qt szereti. Honnét tudja, hogy a húga szereti a fiamat? A bizalmába avattamagát? Nem, de a húgom nem fogadta volna el a fia közeledését, hanem szeretné. Úgy gondolja, elutasítaná a Garring és Társa egyik tulajdonosá-nak egyetlen fiát, ha nem szeretné? Ilyen körülmények között a kínai császárt is elutasítaná. Hm! Akkor hát adja a kezét, most már mi is atyafiságba keve-redtünk.Hans kezet rázott az öregúrral.Mélyen egymás szemébe néztek, sJohn Garring bólintott, mintha kiolvasta volna a fiatalember tekinte-tébQl, amire várt. No, akkor nézzük meg magunknak azt a jegyespárt, és kíván-junk nekik sok boldogságot! Engedje meg nézett végig magán Hans , hogy elQbb a szál-lásomra menjek.Ezzel a külsQvel nem tisztelném meg eléggé a ked-ves feleségét. Rendben biccentett Garring , öltözzék át, majd átküldömmagáért az autómat.Te velem jössz, Gladys? Inkább elviszlek a saját kocsimmal, Garring bácsi: AkkorDernburg úr használhatja a tiédet. Helyes! bólintott egyetértQleg az üzletember. Akkor vi-szontlátásra a házamban, Dernburg úr! A sofQrt majd eligazítom.A mérnök a kapuban elbúcsúzott, és beszállt John Garring kocsi-jába.Egy órával késQbb mindannyian összegyqltek Garringné szalon-jában.Dick és Hans különösebb szószaporítás nélkül kezet ráztak,Rose Marie átölelte fivérét.A fiatalember húga boldogságtól ragyogószemébe nézett, és osztozott örömében.Újdonsült sógorával pedigbarátságot kötött.John Garring félrevonta Rose Marie-t egy sarokba, és sokáig be-szélgetett vele.ElbqvölQnek találta menyét.Amikor Dick csatlako-zott hozzájuk, és tulajdonosi büszkeséggel átfogta menyasszonyavállát, az öregúr rápirított: Téged senki sem hívott, nincs rád itt szükség. Ez csak a te korántsem mértékadó véleményed, papa feleseltnevetve Dick. Ha itt valaki fölösleges, hát bizonyosan nem én. Nem akarlak abba a kínos helyzetbe hozni, kislányom nézettRose Marie-ra John Garring , hogy elmagyarázzam a vQlegényed-nek, mennyire fölösleges.Inkább önként átengedem neki a terepet.Ezzel megfricskázta fia orrát, majd otthagyta az ifjú párt a félreesQzugban.A fiatalok szeme boldogan ragyogott egymásra.Dick szülei mo-solyogva nézték Qket, Hans pedig sütkérezett húga boldogságánaknapfényében.E sok boldog ember közepette Gladys Forester minden eddiginéljobban érezte, mekkora szenvedést mért rá apja bqne.Mosolyt erQl-tetett az arcára, de szemét égették az el nem sírt könnyek.Néma bánatát nem vette észre más, csak Hans Dernburg Qt nemtéveszthette meg.A mérnök látta fájdalmát, s minduntalan nyugtalan,fürkész pillantást vetett felé.Szerette volna kifaggatni: Mi az, amibánattal felhQzi tekintetedet, miközben ajkad mosolyog?De ehhez a kérdéshez nem volt joga, Gladys pedig semmi áronnem ismerte volna el, hogy bánkódik.Igyekezett vidámnak és de-rqsnek mutatkozni.Szerencsére Dick a jegyesség örömmámorában is gondoskodott ajó hangulatról.Még virgoncabb volt, mint máskor.Közben féltéke-nyen ügyelt, hogy Rose Marie csakis vele foglalkozzék.Féltékeny-ségét azonban oly mókásan juttatta kifejezésre, hogy senki sem ne-heztelt rá.XV.Hónapok teltek el Dick Garring és Rose Marie eljegyzése óta.Amenyasszony továbbra is Gladys Forester házában élt, de most márvalóban csak kedves vendégként.A tavaszra tervezett esküvQigGladysnél kellett maradnia.A két fiatal leány között mély barátság szövQdött.Magától értetQdött, hogy nemcsak Dick Garring, hanem HansDernburg is majd mindennap megfordult a háznál.MeglátogattákRose Marie-t és természetesen egyúttal Gladyst is.December végén eldQlt a Garring és Társa, valamint a Bill &White közötti vetélkedés is.A küzdelembQl az elQbbi cég került kigyQztesként Hans Dernburg terveinek jóvoltából.A mérnök e jelentQs diadal mellett idQközben kisebb személyessikereket is elért.A Garring és Társa vitathatatlanul nagy fogást csi-nált új építészével.John Garring rendkívül elégedett volt lángeszqmunkatársával.A hatalmas eredmények megnövelték Hans jövedelmét is [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]