[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Fedetlen fQvel jött, ragyogó sötét haját csak aranyabroncs szorította le.És amint a fény cikázott a koronáján, acikázástól szinte világos volt a homloka körül a levegQ.Szép, merész arca barna volt a naptól.Nyúlánk ifjútestéhez sodrottezüst páncéling simult.Kezében a fejedelmi lándzsa helyett, keresztet emelt. Stephanus. suttogta Gyzla megilletQdve és elpirult, most, hogy elQször szólította így Qt, akit eddigirtózatában a pogány Vajknak nevezett.Kürtök harsantak, örömet fújtak a trombiták és a rivalgó partok között, a bavariai hajók élén, lassan,méltóságteljesen úszott a fejedelmi gálya a magyar rév felé.A Duna vitte a frigykötéshez, az a fenségessorsfolyó, amely kanyargó ezüstírással írja, csak egyre írja germán és magyar földekbe két faj végzetét.AZ IDEGENA vonagló, csörömpölQ robajból iszonyú csend lett, mintha valamilyen félelmes készülQdés venne lélekzetet.Aztán jajgatni kezdett a föld, a levegQ.Köröskörül minden jajgatott és nyögött.És talán soha se lett volna másként, ha egy hang bele nem kiált: Ide, hozzám, aki él!Ekkor gondolt elQször arra, hogy talán nem halt meg.Pedig egy konok mozdulatlan súly nagyon nyomta amellét.Olyan nehezen lélekzett, mint mikor a háborúban betemette a gránátrobbanás.Két könyökét hirtelen aföldnek feszítette és felrántotta a vállát.Az idegen teher lebillent róla.Ebben a felszabadulásban megintmeghallotta, ami rajta kívül történt.Még mindíg jajgatnak.Befogta a fülét, aztán lassú, irtózó mozdulattal az arcához nyúlt.Közben olyasmirémlett fel benne, mintha mindez nem elQször történnék.Valamikor, jóval ezelQtt, az olasz fronton, ha gránátcsapott a kavernák közé.Akkor is ilyen óvatosan tapogatta magát, akkor is így félt megtudni, nem szakadt-e lea testébQl valami? És.de az késQbb volt.A forradalomkor, az Országház pincéjében.Egész éjjel kikötvetartották a terrorlegények.Feje körül a falba lövöldöztek.Mikor eleresztették és mehetett, a keze furcsarángatódzást szokott meg.Azóta elmúlt.Miért kell most megint a fejéhez kapkodnia?Halálhideg verejték csurgott a szemébe.Egy pillanatig nem tudta, vajjon ugyanazok a dolgok kezdQdtek-eújra.ReszketQ keze a leszakadt poggyászhálóban akadozott.Nem, nem, ami itt történt az más volt.Hiszen az elQbbmég egész kényelmesen ringatta a vonat a vasúti kocsi párnáin és a távíró oszlopok, a fák.Minden nyugalmasvolt.P pedig ingatni kezdte a lábát, hogy múljék az idQ.Ekkor történhetett a szerencsétlenség, éppen mikor Q a lábát ingatta.A combjához kapott.Semmi.semmi baja se történt! Milyen jó volt ezt mondani.Csak odaát ne jajgatnánakúgy.Hirtelen felugrott.Egy nyíláson levegQ áramlott be hozzá.Odatartotta az arcát.Tekintete kapkodni kezdett afélhomályban.Innen is, onnan is kiemelt valamit.Iszonyodva ejtette vissza.Egyszerre megrögzQdött a szeme.Mi az ott?.A leszakadt töltés alatt tótágast állt egy földbe fúródott feketerém.Még füstölt.Feltépett hasában fedetlenül sziszegett az élQ parázs és amint fel-fellihegett, kísértetiesenvéreztek a kövek, a fqszállak.A pályaomlásban lehemperedett sötétségek hevertek, a roncsok közt szétdobáltkarok, tátott szájak, csizmák, hátak és fejek.Felettük, mint szörnyq üzekedésben megdermedt óriásállatokágaskodtak a beborult égnek az egymásra futott kocsik.És minden alól szüntelenül bugyborékolt az emberi jajgatás. Nyakában remegni kezdtek az inak.Egészen úgy remegtek, mint mikor gránát robbant a Karszton és azországház pincéjében a feje körül kopogtak a golyók.Most is olyan hirtelen jött, mint akkor.Senki se gondolta volna, hogy lehetséges.ElQzQleg nyugalmasaningatták az emberek a lábukat, hogy múljék az idQ és aztán jött.a háború, a forradalom, minden úgy jött, mint avasúti szerencsétlenség.Egészen kitolta fejét a résen.A pálya mélyen alatta látszott, a lépcsQk a levegQben lógtak.Elugrott felettük.Zökkenve esett talpra.Csak most látta, hogy az utolsó kocsi a töltésen maradt.Az Q kocsija.A többi a mozdonyután zuhant.Megrázta magát és futni kezdett.Ekkor már mások is futottak.Kis lámpák himbálództak, üvegcsörömpölt, pléhtetQkön vad lépések kopogtak.A füvön már elQvonszolt sebesültek és halottak feküdtek egymás mellett sorban.Mennyi idQ telt? Miótaelkezdte, nem állt meg.Olykor elkapta egy-egy kéz a lábát és húzta és nem engedte.Olykor rohanó alakokütQdtek hozzá és azoknak is zihált a mellük.De senki sem szólt, csak a jajgatás beszélt.A keze ragadós voltvalami furcsa nedvességtQl, a karja könyökig lucskos.Haja arcába lógott.Nem törQdött vele.Még, még.Ésemelte, tépte, taszította a romokat.Bírkózott velük.Sietni, sietni! Nyögések hívták a roncsok alól.Egyrehalkulóbb nyögések.Közben egészen besötétedett.Túl, valamelyik kanyarodónál vonat fütyült.Hosszú ijedtségben fütyült ésmintha tapogatóznék, lassan, nehézkesen tolta magát elQre a pályán.Segélyvonat! Honnan jött, ki hívta, kiküldte? Nem kérdezte senki.Az elcsigázott mentQkben elpattant az erQfeszítés.A segélyvonat egy szakasz utászt is hozott.A katonák sebesen ömlöttek ki a kocsikból és felsorakoztak atöltésen.Itt-ott fehérkabátosok szállingóztak bele a sötétbe.Már szurkos fáklyák iramodtak utánuk.Egyszerreborzasztóan látszott minden.A fáklyák füstös lángjától inogni kezdett az egész romhalmaz.A halottak is inogtaka füvön.Egy szekerce sivított.Csákányok döngése zuhogott.A vonatroncsok között emberi alakok mozogtak.Hajlongtak, ágaskodtak, terheket cipeltek és egyre jöttek-mentek.P pedig csak állt és nézte. Kicsoda maga? Egy karszalagos ember rivallt rá és gyanakodva mérte végig. A szerencsétlenül jártvonaton volt? Mi a neve?Furcsának találta, hogy most ilyeneket kérdeznek tQle.Semmi értelme. A halottak névsora miatt dörmögte a másik szelídebben, mintha megsajnálta volna.Hirtelen eszébe jutott, hogy ez Qt most bizonyosan Qrültnek tartja.Tetette magát és nyugodtan felelte: Donátnak hívnak.Negyvenegyéves, nQtlen. Hagyja abba! Ez már felesleges.A segélyvonaton jelentkezzék.Ott majd felveszik az adatait.Siessen!Az ember odébb ment és Q nem nézett utána.Fáradt volt.A fejét hátraeresztette és a két kezét messzetartottamagától, mintha iszonyodnék tQlük.Lassanként kemények, merevek lettek az ujjai, megszáradt rajtuk, ami azelQbb még lucskos és ragadós volt.Émelygést érzett és többször egymásután kiköpött a sinek felett.De a füle azért közben szüntelenülvalamilyen neszelésre figyelt.Eleinte nem tudta, csak utóbb jutott az eszébe, hogy ezt a neszelést már azelQtt ishallotta, egyre hallotta, ha a jajgatás egy kis rést hagyott [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl milosnikstop.keep.pl
.Fedetlen fQvel jött, ragyogó sötét haját csak aranyabroncs szorította le.És amint a fény cikázott a koronáján, acikázástól szinte világos volt a homloka körül a levegQ.Szép, merész arca barna volt a naptól.Nyúlánk ifjútestéhez sodrottezüst páncéling simult.Kezében a fejedelmi lándzsa helyett, keresztet emelt. Stephanus. suttogta Gyzla megilletQdve és elpirult, most, hogy elQször szólította így Qt, akit eddigirtózatában a pogány Vajknak nevezett.Kürtök harsantak, örömet fújtak a trombiták és a rivalgó partok között, a bavariai hajók élén, lassan,méltóságteljesen úszott a fejedelmi gálya a magyar rév felé.A Duna vitte a frigykötéshez, az a fenségessorsfolyó, amely kanyargó ezüstírással írja, csak egyre írja germán és magyar földekbe két faj végzetét.AZ IDEGENA vonagló, csörömpölQ robajból iszonyú csend lett, mintha valamilyen félelmes készülQdés venne lélekzetet.Aztán jajgatni kezdett a föld, a levegQ.Köröskörül minden jajgatott és nyögött.És talán soha se lett volna másként, ha egy hang bele nem kiált: Ide, hozzám, aki él!Ekkor gondolt elQször arra, hogy talán nem halt meg.Pedig egy konok mozdulatlan súly nagyon nyomta amellét.Olyan nehezen lélekzett, mint mikor a háborúban betemette a gránátrobbanás.Két könyökét hirtelen aföldnek feszítette és felrántotta a vállát.Az idegen teher lebillent róla.Ebben a felszabadulásban megintmeghallotta, ami rajta kívül történt.Még mindíg jajgatnak.Befogta a fülét, aztán lassú, irtózó mozdulattal az arcához nyúlt.Közben olyasmirémlett fel benne, mintha mindez nem elQször történnék.Valamikor, jóval ezelQtt, az olasz fronton, ha gránátcsapott a kavernák közé.Akkor is ilyen óvatosan tapogatta magát, akkor is így félt megtudni, nem szakadt-e lea testébQl valami? És.de az késQbb volt.A forradalomkor, az Országház pincéjében.Egész éjjel kikötvetartották a terrorlegények.Feje körül a falba lövöldöztek.Mikor eleresztették és mehetett, a keze furcsarángatódzást szokott meg.Azóta elmúlt.Miért kell most megint a fejéhez kapkodnia?Halálhideg verejték csurgott a szemébe.Egy pillanatig nem tudta, vajjon ugyanazok a dolgok kezdQdtek-eújra.ReszketQ keze a leszakadt poggyászhálóban akadozott.Nem, nem, ami itt történt az más volt.Hiszen az elQbbmég egész kényelmesen ringatta a vonat a vasúti kocsi párnáin és a távíró oszlopok, a fák.Minden nyugalmasvolt.P pedig ingatni kezdte a lábát, hogy múljék az idQ.Ekkor történhetett a szerencsétlenség, éppen mikor Q a lábát ingatta.A combjához kapott.Semmi.semmi baja se történt! Milyen jó volt ezt mondani.Csak odaát ne jajgatnánakúgy.Hirtelen felugrott.Egy nyíláson levegQ áramlott be hozzá.Odatartotta az arcát.Tekintete kapkodni kezdett afélhomályban.Innen is, onnan is kiemelt valamit.Iszonyodva ejtette vissza.Egyszerre megrögzQdött a szeme.Mi az ott?.A leszakadt töltés alatt tótágast állt egy földbe fúródott feketerém.Még füstölt.Feltépett hasában fedetlenül sziszegett az élQ parázs és amint fel-fellihegett, kísértetiesenvéreztek a kövek, a fqszállak.A pályaomlásban lehemperedett sötétségek hevertek, a roncsok közt szétdobáltkarok, tátott szájak, csizmák, hátak és fejek.Felettük, mint szörnyq üzekedésben megdermedt óriásállatokágaskodtak a beborult égnek az egymásra futott kocsik.És minden alól szüntelenül bugyborékolt az emberi jajgatás. Nyakában remegni kezdtek az inak.Egészen úgy remegtek, mint mikor gránát robbant a Karszton és azországház pincéjében a feje körül kopogtak a golyók.Most is olyan hirtelen jött, mint akkor.Senki se gondolta volna, hogy lehetséges.ElQzQleg nyugalmasaningatták az emberek a lábukat, hogy múljék az idQ és aztán jött.a háború, a forradalom, minden úgy jött, mint avasúti szerencsétlenség.Egészen kitolta fejét a résen.A pálya mélyen alatta látszott, a lépcsQk a levegQben lógtak.Elugrott felettük.Zökkenve esett talpra.Csak most látta, hogy az utolsó kocsi a töltésen maradt.Az Q kocsija.A többi a mozdonyután zuhant.Megrázta magát és futni kezdett.Ekkor már mások is futottak.Kis lámpák himbálództak, üvegcsörömpölt, pléhtetQkön vad lépések kopogtak.A füvön már elQvonszolt sebesültek és halottak feküdtek egymás mellett sorban.Mennyi idQ telt? Miótaelkezdte, nem állt meg.Olykor elkapta egy-egy kéz a lábát és húzta és nem engedte.Olykor rohanó alakokütQdtek hozzá és azoknak is zihált a mellük.De senki sem szólt, csak a jajgatás beszélt.A keze ragadós voltvalami furcsa nedvességtQl, a karja könyökig lucskos.Haja arcába lógott.Nem törQdött vele.Még, még.Ésemelte, tépte, taszította a romokat.Bírkózott velük.Sietni, sietni! Nyögések hívták a roncsok alól.Egyrehalkulóbb nyögések.Közben egészen besötétedett.Túl, valamelyik kanyarodónál vonat fütyült.Hosszú ijedtségben fütyült ésmintha tapogatóznék, lassan, nehézkesen tolta magát elQre a pályán.Segélyvonat! Honnan jött, ki hívta, kiküldte? Nem kérdezte senki.Az elcsigázott mentQkben elpattant az erQfeszítés.A segélyvonat egy szakasz utászt is hozott.A katonák sebesen ömlöttek ki a kocsikból és felsorakoztak atöltésen.Itt-ott fehérkabátosok szállingóztak bele a sötétbe.Már szurkos fáklyák iramodtak utánuk.Egyszerreborzasztóan látszott minden.A fáklyák füstös lángjától inogni kezdett az egész romhalmaz.A halottak is inogtaka füvön.Egy szekerce sivított.Csákányok döngése zuhogott.A vonatroncsok között emberi alakok mozogtak.Hajlongtak, ágaskodtak, terheket cipeltek és egyre jöttek-mentek.P pedig csak állt és nézte. Kicsoda maga? Egy karszalagos ember rivallt rá és gyanakodva mérte végig. A szerencsétlenül jártvonaton volt? Mi a neve?Furcsának találta, hogy most ilyeneket kérdeznek tQle.Semmi értelme. A halottak névsora miatt dörmögte a másik szelídebben, mintha megsajnálta volna.Hirtelen eszébe jutott, hogy ez Qt most bizonyosan Qrültnek tartja.Tetette magát és nyugodtan felelte: Donátnak hívnak.Negyvenegyéves, nQtlen. Hagyja abba! Ez már felesleges.A segélyvonaton jelentkezzék.Ott majd felveszik az adatait.Siessen!Az ember odébb ment és Q nem nézett utána.Fáradt volt.A fejét hátraeresztette és a két kezét messzetartottamagától, mintha iszonyodnék tQlük.Lassanként kemények, merevek lettek az ujjai, megszáradt rajtuk, ami azelQbb még lucskos és ragadós volt.Émelygést érzett és többször egymásután kiköpött a sinek felett.De a füle azért közben szüntelenülvalamilyen neszelésre figyelt.Eleinte nem tudta, csak utóbb jutott az eszébe, hogy ezt a neszelést már azelQtt ishallotta, egyre hallotta, ha a jajgatás egy kis rést hagyott [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]