[ Pobierz całość w formacie PDF ]
. És te, ki vagy? Hogy hívnak? kérdezte szívdobogva a kis hercegnQ. SzeretQnek hívnak mondotta az idegen. SzeretQ?.Milyen szép neved van.Az idegen lehajolt és megcsókolta Qt. Mi volt ez? A kis hercegnQ pirulva rezzent össze: Hiszen az ajkad most mondta legszebbet, most,mikor nem beszélt. Csak egy csók volt, amit mondtam. Nem értelek.Az én mesémben sohasem volt szó ilyesmirQl.Beszélj, mi hát a csók? A csók, a szótalan szó: a mondhatatlan megmondása felelt az idegen. Szeretem a mondhatatlant, suttogta önfeledten a kis hercegnQ mondd meg még egyszer nekem.És a hercegnQ ezentúl minden éjjel kiszökött a meséjébQl a valóságba, hogy a SzeretQ szótlan ajkát beszélniérezze az ajkán.Nap-nap után csak az elsQ kakasszó vetette haza.A virradat homályában nem egyszer találkozott a széphalavány asszonnyal.P is ilyenkor tért meg, Q is sietett.Mint az árnyak surrantak el egymás mellett és mialatt afiatal asszony visszalopakodott a házba, a kis hercegnQ észrevétlen beosont a mesekönyvbe.Odabenn a könyvben idQközben csendesen, csendesen sokminden megváltozott.A liliom, amelyetreggelenként felemelt a földrQl, szomorúan hervadt.A hq hegedQs a hársak alatt egyre halványabb lett.Utóbb még a mesekönyv is megváltozott.Titkolódzni kezdett, hátrább került a polcon a többi könyv mögé ésszelíd lapjai között egyre veszedelmesebb, egyre forróbb leveleket bujtatott el.A levelekben rejtélyes tüzekégtek, lángok csaptak ki belQlük és hevük megérintette a kis hercegnQt, mikor elhaladt mellettük, mikorkalandozásaira indult a meskönyvbQl.Nyár volt a levelekben, kinn a világban is nyár volt és nyár volt a kis hercegnQ vérében is.Gyönyörq nyár,forró éjtszakák.Sok éjtszaka mult.Olykor már fütyörészett a szél a kéményben; száraz lomb vergQdött az ablaküvegen.Amesekönyvbe lassan, lassan hqvösödQ, ködös levelek érkeztek.A napok rövidebbek lettek, rövidebbek lettek alevelek is.Egyre ritkábban jöttek és egy este, mikor a kis hercegnQ útnak eredt a könyvespolcról, sírva találta aszép halavány asszonyt és nem volt többé levél a kezében.Nem szánta meg.A boldogok a napot hordják a szemükben és szivárványt látnak még a könnyekben is.amások könnyében.A kis hercegnQ ekkor még nem tudta, mik a könnyek és nem tudta, hogy a nyár elmúlhatvalaha.Pedig az idQ, mely állva-álldogál a mesekönyvek színes képein, kinn a világban sietett, futott, rohant.Már elvirágoztak a rózsák.Fenn az égen nagy ordas fellegeket görgetett a szél az éjtszakák andalító ezüstösnapja elé.És mint a mesekönyvbe rejtett utolsó levelek, olyan hqvös, ködös lett a levegQ.Avar lett a lombból.A hercegnQ fázott és félt az elhagyatott, sötét nagy kertben.Kedvese olyan gyakran, olyan hosszasan váratottmagára.És aztán, ha végre mégis eljött, egészen lassan jött a hársfasorban, majdnem olyan lassan, mint a hqhegedQs.A kis hercegnQ nem tudta ezt észrevenni és esedezQ szerelemmel tartóztatta a SzeretQt, mikor sietvemenni kívánt.Pedig.a kakas már régen kiáltott! De a kis hercegnQk sohasem hallják meg a kakasszót, ha egy elmúlószerelmet akarnak maguknak visszakönyörögni.Soká könyörgött, soká késett.A kakas másodszor kiáltott és mire újból éjtszaka lett, beteljesült avarázslónQ jóslata.A kis hercegnQ szörnyen meglakolt.Akit légyottra várt, az nem jött el többé.Remegve járta be az Qszi kertet.A szélben nyikorogva inogtak a fák.Tántorgó fagyos árnyak kúsztakkörülötte a nedves föld felett.És amint futott, kísértetiesen jött eléje a megholt hársfasor.Iszonyodva hátrált, de hqséges kis hangja azért még mindíg hívott valakit, aki nem felelt.Két kezébe temetteaz arcát.Mit keres Q itt? És egyszerre vissza akart volna menekülni a mesébe.De a mesébe vivQ utat befújta a szél, eltemette az Qsz.Csakis Valóság volt körülötte.És a fájdalom, amelyebben a pillanatban a szívébe kapott, nem a mesék, hanem az emberek fájdalma volt és nem a mesék, hanem azemberek könnyei futották el a szemét.Ezek a keserq, igazi könnyek sápadtra mosták arcocskáját és a vadfájdalom, hattyúfehér ruhája alatt, épp ott a baloldalán, összetépett valamit.Mire sok tévelygés után, virradattal hazavergQdött a mesekönyvbe, a szíve felett elszakadt a papiros.Oda tette a kezét: ne lássák meg a mesében.De ettQl kezdve hiába sütött a képen a nap, hiába nyíltak azörökrózsák, hiába jött a lombos hársfasorban a sóvárgó hegedQs, Q nem tudta többé elfelejteni, hogy túl akönyvön, a Valóság országában elhervadtak a virágok, elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár.Vajjon az emberek is elbújnak-e a meséjükben, ha Qsz lesz odakinn? Erre gondolt és ugyanabban apillanatban egy átfagyott, hideg kezecske leemelte a polcról a régi könyvet.A kis hercegnQ felágaskodott, hogy lássa mi történik.És amint kihajolt az erkély könyöklQjén, hirtelenmozdulatától éppen az Q képénél felnyílott a könyv.Ujjacskái között megingott a hervadt liliom.Régi barátnQje, a szép halavány asszony állt elQtte.De nemegyedül: valaki állt az oldalán.Valaki, akit szeretQnek hívnak túl a mesén.A kis hercegnQ remegni kezdett.Aváracska is remegett, a tornyok is, a fák, a kék boltozat, még a könyv is remegett az asszony kezében.Majdhogynem összedqlt az egész mesebeli mindenség.A SzeretQ idegenül pillantott el kicsinyke kedvese felett, szinte úgy, mintha sohasem látta volna Qt.Ahalavány asszony pedig elQvette az égQ az elsQ leveleket a könyvbQl.Tanuskodni hívta Qket.Hívta Qket, hogyvele könyörögjenek. Mindíg szeretni fogsz! Mindíg.Ezt mondtad egyszer, régen.A SzeretQ megcsókolta Qt, hogy elhallgattassa és közben más asszonyra gondolt.Menni akart, de azért ígérte,hogy visszajön.Majd késQbb, valamikor, bizonyosan.Hiszen nem szeretett így soha senki mást. Nekem is ezt esküdte suttogta fájdalmasan a kis hercegnQ. Engem is elhagyott [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl milosnikstop.keep.pl
. És te, ki vagy? Hogy hívnak? kérdezte szívdobogva a kis hercegnQ. SzeretQnek hívnak mondotta az idegen. SzeretQ?.Milyen szép neved van.Az idegen lehajolt és megcsókolta Qt. Mi volt ez? A kis hercegnQ pirulva rezzent össze: Hiszen az ajkad most mondta legszebbet, most,mikor nem beszélt. Csak egy csók volt, amit mondtam. Nem értelek.Az én mesémben sohasem volt szó ilyesmirQl.Beszélj, mi hát a csók? A csók, a szótalan szó: a mondhatatlan megmondása felelt az idegen. Szeretem a mondhatatlant, suttogta önfeledten a kis hercegnQ mondd meg még egyszer nekem.És a hercegnQ ezentúl minden éjjel kiszökött a meséjébQl a valóságba, hogy a SzeretQ szótlan ajkát beszélniérezze az ajkán.Nap-nap után csak az elsQ kakasszó vetette haza.A virradat homályában nem egyszer találkozott a széphalavány asszonnyal.P is ilyenkor tért meg, Q is sietett.Mint az árnyak surrantak el egymás mellett és mialatt afiatal asszony visszalopakodott a házba, a kis hercegnQ észrevétlen beosont a mesekönyvbe.Odabenn a könyvben idQközben csendesen, csendesen sokminden megváltozott.A liliom, amelyetreggelenként felemelt a földrQl, szomorúan hervadt.A hq hegedQs a hársak alatt egyre halványabb lett.Utóbb még a mesekönyv is megváltozott.Titkolódzni kezdett, hátrább került a polcon a többi könyv mögé ésszelíd lapjai között egyre veszedelmesebb, egyre forróbb leveleket bujtatott el.A levelekben rejtélyes tüzekégtek, lángok csaptak ki belQlük és hevük megérintette a kis hercegnQt, mikor elhaladt mellettük, mikorkalandozásaira indult a meskönyvbQl.Nyár volt a levelekben, kinn a világban is nyár volt és nyár volt a kis hercegnQ vérében is.Gyönyörq nyár,forró éjtszakák.Sok éjtszaka mult.Olykor már fütyörészett a szél a kéményben; száraz lomb vergQdött az ablaküvegen.Amesekönyvbe lassan, lassan hqvösödQ, ködös levelek érkeztek.A napok rövidebbek lettek, rövidebbek lettek alevelek is.Egyre ritkábban jöttek és egy este, mikor a kis hercegnQ útnak eredt a könyvespolcról, sírva találta aszép halavány asszonyt és nem volt többé levél a kezében.Nem szánta meg.A boldogok a napot hordják a szemükben és szivárványt látnak még a könnyekben is.amások könnyében.A kis hercegnQ ekkor még nem tudta, mik a könnyek és nem tudta, hogy a nyár elmúlhatvalaha.Pedig az idQ, mely állva-álldogál a mesekönyvek színes képein, kinn a világban sietett, futott, rohant.Már elvirágoztak a rózsák.Fenn az égen nagy ordas fellegeket görgetett a szél az éjtszakák andalító ezüstösnapja elé.És mint a mesekönyvbe rejtett utolsó levelek, olyan hqvös, ködös lett a levegQ.Avar lett a lombból.A hercegnQ fázott és félt az elhagyatott, sötét nagy kertben.Kedvese olyan gyakran, olyan hosszasan váratottmagára.És aztán, ha végre mégis eljött, egészen lassan jött a hársfasorban, majdnem olyan lassan, mint a hqhegedQs.A kis hercegnQ nem tudta ezt észrevenni és esedezQ szerelemmel tartóztatta a SzeretQt, mikor sietvemenni kívánt.Pedig.a kakas már régen kiáltott! De a kis hercegnQk sohasem hallják meg a kakasszót, ha egy elmúlószerelmet akarnak maguknak visszakönyörögni.Soká könyörgött, soká késett.A kakas másodszor kiáltott és mire újból éjtszaka lett, beteljesült avarázslónQ jóslata.A kis hercegnQ szörnyen meglakolt.Akit légyottra várt, az nem jött el többé.Remegve járta be az Qszi kertet.A szélben nyikorogva inogtak a fák.Tántorgó fagyos árnyak kúsztakkörülötte a nedves föld felett.És amint futott, kísértetiesen jött eléje a megholt hársfasor.Iszonyodva hátrált, de hqséges kis hangja azért még mindíg hívott valakit, aki nem felelt.Két kezébe temetteaz arcát.Mit keres Q itt? És egyszerre vissza akart volna menekülni a mesébe.De a mesébe vivQ utat befújta a szél, eltemette az Qsz.Csakis Valóság volt körülötte.És a fájdalom, amelyebben a pillanatban a szívébe kapott, nem a mesék, hanem az emberek fájdalma volt és nem a mesék, hanem azemberek könnyei futották el a szemét.Ezek a keserq, igazi könnyek sápadtra mosták arcocskáját és a vadfájdalom, hattyúfehér ruhája alatt, épp ott a baloldalán, összetépett valamit.Mire sok tévelygés után, virradattal hazavergQdött a mesekönyvbe, a szíve felett elszakadt a papiros.Oda tette a kezét: ne lássák meg a mesében.De ettQl kezdve hiába sütött a képen a nap, hiába nyíltak azörökrózsák, hiába jött a lombos hársfasorban a sóvárgó hegedQs, Q nem tudta többé elfelejteni, hogy túl akönyvön, a Valóság országában elhervadtak a virágok, elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár.Vajjon az emberek is elbújnak-e a meséjükben, ha Qsz lesz odakinn? Erre gondolt és ugyanabban apillanatban egy átfagyott, hideg kezecske leemelte a polcról a régi könyvet.A kis hercegnQ felágaskodott, hogy lássa mi történik.És amint kihajolt az erkély könyöklQjén, hirtelenmozdulatától éppen az Q képénél felnyílott a könyv.Ujjacskái között megingott a hervadt liliom.Régi barátnQje, a szép halavány asszony állt elQtte.De nemegyedül: valaki állt az oldalán.Valaki, akit szeretQnek hívnak túl a mesén.A kis hercegnQ remegni kezdett.Aváracska is remegett, a tornyok is, a fák, a kék boltozat, még a könyv is remegett az asszony kezében.Majdhogynem összedqlt az egész mesebeli mindenség.A SzeretQ idegenül pillantott el kicsinyke kedvese felett, szinte úgy, mintha sohasem látta volna Qt.Ahalavány asszony pedig elQvette az égQ az elsQ leveleket a könyvbQl.Tanuskodni hívta Qket.Hívta Qket, hogyvele könyörögjenek. Mindíg szeretni fogsz! Mindíg.Ezt mondtad egyszer, régen.A SzeretQ megcsókolta Qt, hogy elhallgattassa és közben más asszonyra gondolt.Menni akart, de azért ígérte,hogy visszajön.Majd késQbb, valamikor, bizonyosan.Hiszen nem szeretett így soha senki mást. Nekem is ezt esküdte suttogta fájdalmasan a kis hercegnQ. Engem is elhagyott [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]