[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Erre igazán nem számított.Most mit csináljon, mihez kezdjen? Ahogy Falk megegyezett akapitánnyal, a lovat otthagyta a fogadó istállójában.Hirtelen azt sem tudta, mihez kezdjen, mertSvarstadig igen hosszú út állt el1tt. Igaz, hogy lenne pénzem egy lovat vásárolni mondta a fogadósnak, miközben jó párvendég vette 1ket körül , de még egy évig meg kell, hogy éljek abból, amim van.Vigyáznomkell a kiadásokkal, de mindenképp el kell jutnom Svarstadba, az öreg paphoz.Az egyik vendég, Jörgen elgondolkozva bólogatott, majd megszólalt: Svarstadig hosszú az út.Én Hvittingfossba megyek gyalog, és tudok egy utat a földeken át,ami sokkal rövidebb.Tudod, én sokat vándorolok, mert nagyon szeretem a természetet.Hama-rosan indulok, és ezt az utat is az apostolok lován teszem meg.Mehetünk együtt is, amíg elnem éred Langendalent, onnan toronyiránt tovább kell menned, és már egyedül is odatalálsz. Ez jól hangzik mosolygott hálásan Falk. Köszönöm a segítséget! Jobb is, ha ketten mentek mondta a fogadós. Medvék is kerülhetnek az utatokba, néhamég farkas is jár a földeken. És még rosszabb is jöhet, mint egy szürkelábú szólt közbe egy másik férfi az asztalnál. Bizony így van mondta Jörgen, és elmesélte a mohón fülel1 Falknak az összes legendát,amit csak hallott err1l a vidékr1l.Amikor a másik vendég látta, hogy Falkot mennyire érdeklikezek a norvég históriák, besegített a mesélésbe.Az útja egyszer a titkok sQrQje felé vitte,Telemaskba.Az innen nincs túl messze, de arrafelé olyan erd1k terülnek el, ahova ha valaki bemerészkedik, soha többé nem kerül el1.És Falk egymás után hallhatta a manókról, tündérek-r1l, víziemberekr1l, kísértetekr1l, varázslókról szóló meséket& Varázslók nincsenek ellenkezett Falk. Nincsenek? mosolygott Jörgen hamiskásan. És a többiekkel mi a helyzet? Csak mesélj tovább! intett tréfásan Falk. Na és a nimfák? kérdezte újra Jörgen. Azokban hiszel? Nem is tudom& felelte Falk elgondolkodva. A cseregyerekek? jött az újabb kérdés. Azok nem varázslók! Azok olyan torzszülött gyerekek, akiket eltitkoltak, és senki nemakar róluk tudni.Majd csendesen hozzátette: Az emberek rosszak.Kis ideig csendben ültek, de azután a föld alatt él1 emberkékr1l beszélgettek.Manókról, tör-pékr1l és olyan jelenségekr1l, amelyekr1l Falk még soha nem hallott.Azután Falk olyan fáradtlett, hogy visszavonult aludni.Másnap olyan magas helyre értek, ahonnan belátták az egész területet.Jörgen és Falk körbe-tekintettek a tájon.Már eddig is sokat gyalogoltak, és számításuk szerint félúton lehettek.Falk furcsa, megmagyarázhatatlan zavart érzett.Nem értette teljesen, de minden ismer1snektQnt a számra. Otthon vagyok gondolta. Ez az én világom. Elnézett a dombok és a völgyek felé.Dombok és völgyek egymást követték, amíg a szemellátott a messzeségben. Tudtam, hogy ez a táj tetszeni fog neked mondta Jörgen. Ez igazán neked való.Falk megdöbbent.A saját gondolatait hallotta vissza.Gyakran hallotta, azt mondták rá, hogy tündérnek néz ki.Ennyire nyilvánvaló lenne? Itt elválnak az útjaink mondta Jörgen. Innen északnak megyek, te pedig nyugatnak.Csak menj egyenesen, és nemsokára meglátod Langendalent. De hogy megyek át a Lagen folyón? kérdezte Falk. A víz fölött átnyúlik egy híd.Azt könnyen megtalálod felelte Jörgen, majd elbúcsúztak,és Falk megköszönte a segítséget.Nemsokára egyedül maradt.Leballagott arról a dombról, ahol eddig álltak, és ismét az erd1 széléhez ért.Nemsokára ne-hezebben tájékozódott.Állatnyomokat látott, amelyek feltehet1en tehenekt1l származtak, demindenfelé vezettek, így nem mert egyik után sem igazodni.Most hiányzott csak igazánJörgen, akinek az ilyesmi nem okozott gondot.Bizonytalanul követette az egyik nyomot, amely nyugatnak tartott.Nem tett meg jelent1s távolságot, amikor a lába szinte gyökeret vert, és mozdulni sem mert.Az út közepén, vele szemben egy medve állt.Szíve a torkában dobogott, kezei elnehezültek a félelemt1l, lábai pedig lebénultak.Méggondolkozni sem tudott.Most mit tegyen?35Nem kiálthatott segítségért.Jörgen már nem hallaná.A medve ott állt, és mintha várakozott volna valamire.Mindketten szemben álltak, és csakméregették egymást, Falk a kicsi állatszemekbe mélyedt.A medve szuszogott, és a fejét lassaningatta egyik oldalról a másikra. Falk nem tudott egyebet tenni, mint elindult lassan, óvatosan, nagy ívben letért az útról, ésamikor már túljutott a medvén, visszament az ösvényre.Legnagyobb rémületére meghallotta,hogy a medve cammog utána.Falk egyszer azt hallotta, hogy ilyenkor az embernek le kell feküdnie a földre, és halottnaktettetnie magát.Most valahogy azt érezte, hogy ezzel nem menne sokra.Futni sem mert, bárnagy kedvet érzett hozzá.Még egy olyan fát sem látott, amire érdemes lenne felmászni.Deamúgy is, vajon meddig kellene ülnie azon a faágon?Az egész helyzetben az volt a legrosszabb, hogy szeretetet érzett a medve iránt.Mindig isállatbarátnak tartotta magát, most viszont, ebben az életveszélyes helyzetben nem ilyen gondo-latainak kellene lennie. Ez kísér engem! Ugyanolyan gyorsan jön, mint én.Hogy fogok ebb1l a csapdából kimász-ni?Soha nem ölnék meg egy állatot, legfeljebb végveszélyben.Ez vajon az? Gyorsan megérintette a kését a zekéje alatt.Ha a medve támadna& ?Megállt.A medve is megállt. Mi ez? Mit csinálok? kérdezte magától.Az állat nehéz lélegzése egyre közelebbr1l hallatszott, és ehhez súlyos, csosszanó lépések istársultak.Úgy érezte, ijedtében még a szívverése is eláll.Falknak ideje sem volt megmozdulni, amikor a medve elcammogott mellette.Olyan tempó-ban haladt, ahogy Falk az imént maga is.Ekkor már egy elágazáshoz értek, ahol Falknak nehézlett volna a választás.Az állat viszont tétovázás nélkül ment az egyik nyomon. Isten Szent Anyja, segíts rajtam! Nem értem.Amikor megállok, a medve is megáll. Szíve vadul kalapált.Falknak módjában állt volna a másik nyom követése is, de nem ezt tette.Maga is meglep1-dött, mert mintha bizalmat érzett volna a medve iránt.Valami olyasmi derengett fel a tudatá-ban, hogy van valami közös bennük.A medve fiatal állatnak tQnt.A korát tekintve talán egyévesforma lehetett.Egyedül bóklá-szott, vagy valakihez tartozhatott, ki tudja?Falk mintha álomban mozogna, úgy követte a medvét.Az ismét elindult.Talán útmutatónakküldte valaki? Vagy épp ellenkez1leg? Talán mélyebbre vezeti az erd1be, egészen a saját bar-langjukhoz.Lehet, hogy 1 lesz a mai eledelük?A fák itt meglehet1sen sQrQn n1ttek.Az árnyak is sQrQsödtek Falk körül.Az eszével tudta,hogy ki kell mennie innen, ebb1l az 1rjít1 erd1b1l!Szédülés jött rá, forgott vele minden, és mintha elvesztette volna a teret és az id1t.Amennyire ijeszt1nek tQnt, annyira finom, bizserget1 érzés is volt egyben.Azt vette észre,hogy nem fél, és mindezek ellenére jól érzi magát.Biztonságban.Biztonságban? Hogy gondolkozhat ilyen felel1tlenül, ennyire eszementen? Gyorsabban kel-lene haladnia, és másfelé is, hogy elkerülje ezt a vadállatot, amelyik itt szuszog el1tte. Anya! Apa! Haza akarok menni! De mégsem.Mert most vagyok itthon, ez az én birodal-mam, ez& gondolta magában ujjongva.Az erd1 világosodott [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl milosnikstop.keep.pl
.Erre igazán nem számított.Most mit csináljon, mihez kezdjen? Ahogy Falk megegyezett akapitánnyal, a lovat otthagyta a fogadó istállójában.Hirtelen azt sem tudta, mihez kezdjen, mertSvarstadig igen hosszú út állt el1tt. Igaz, hogy lenne pénzem egy lovat vásárolni mondta a fogadósnak, miközben jó párvendég vette 1ket körül , de még egy évig meg kell, hogy éljek abból, amim van.Vigyáznomkell a kiadásokkal, de mindenképp el kell jutnom Svarstadba, az öreg paphoz.Az egyik vendég, Jörgen elgondolkozva bólogatott, majd megszólalt: Svarstadig hosszú az út.Én Hvittingfossba megyek gyalog, és tudok egy utat a földeken át,ami sokkal rövidebb.Tudod, én sokat vándorolok, mert nagyon szeretem a természetet.Hama-rosan indulok, és ezt az utat is az apostolok lován teszem meg.Mehetünk együtt is, amíg elnem éred Langendalent, onnan toronyiránt tovább kell menned, és már egyedül is odatalálsz. Ez jól hangzik mosolygott hálásan Falk. Köszönöm a segítséget! Jobb is, ha ketten mentek mondta a fogadós. Medvék is kerülhetnek az utatokba, néhamég farkas is jár a földeken. És még rosszabb is jöhet, mint egy szürkelábú szólt közbe egy másik férfi az asztalnál. Bizony így van mondta Jörgen, és elmesélte a mohón fülel1 Falknak az összes legendát,amit csak hallott err1l a vidékr1l.Amikor a másik vendég látta, hogy Falkot mennyire érdeklikezek a norvég históriák, besegített a mesélésbe.Az útja egyszer a titkok sQrQje felé vitte,Telemaskba.Az innen nincs túl messze, de arrafelé olyan erd1k terülnek el, ahova ha valaki bemerészkedik, soha többé nem kerül el1.És Falk egymás után hallhatta a manókról, tündérek-r1l, víziemberekr1l, kísértetekr1l, varázslókról szóló meséket& Varázslók nincsenek ellenkezett Falk. Nincsenek? mosolygott Jörgen hamiskásan. És a többiekkel mi a helyzet? Csak mesélj tovább! intett tréfásan Falk. Na és a nimfák? kérdezte újra Jörgen. Azokban hiszel? Nem is tudom& felelte Falk elgondolkodva. A cseregyerekek? jött az újabb kérdés. Azok nem varázslók! Azok olyan torzszülött gyerekek, akiket eltitkoltak, és senki nemakar róluk tudni.Majd csendesen hozzátette: Az emberek rosszak.Kis ideig csendben ültek, de azután a föld alatt él1 emberkékr1l beszélgettek.Manókról, tör-pékr1l és olyan jelenségekr1l, amelyekr1l Falk még soha nem hallott.Azután Falk olyan fáradtlett, hogy visszavonult aludni.Másnap olyan magas helyre értek, ahonnan belátták az egész területet.Jörgen és Falk körbe-tekintettek a tájon.Már eddig is sokat gyalogoltak, és számításuk szerint félúton lehettek.Falk furcsa, megmagyarázhatatlan zavart érzett.Nem értette teljesen, de minden ismer1snektQnt a számra. Otthon vagyok gondolta. Ez az én világom. Elnézett a dombok és a völgyek felé.Dombok és völgyek egymást követték, amíg a szemellátott a messzeségben. Tudtam, hogy ez a táj tetszeni fog neked mondta Jörgen. Ez igazán neked való.Falk megdöbbent.A saját gondolatait hallotta vissza.Gyakran hallotta, azt mondták rá, hogy tündérnek néz ki.Ennyire nyilvánvaló lenne? Itt elválnak az útjaink mondta Jörgen. Innen északnak megyek, te pedig nyugatnak.Csak menj egyenesen, és nemsokára meglátod Langendalent. De hogy megyek át a Lagen folyón? kérdezte Falk. A víz fölött átnyúlik egy híd.Azt könnyen megtalálod felelte Jörgen, majd elbúcsúztak,és Falk megköszönte a segítséget.Nemsokára egyedül maradt.Leballagott arról a dombról, ahol eddig álltak, és ismét az erd1 széléhez ért.Nemsokára ne-hezebben tájékozódott.Állatnyomokat látott, amelyek feltehet1en tehenekt1l származtak, demindenfelé vezettek, így nem mert egyik után sem igazodni.Most hiányzott csak igazánJörgen, akinek az ilyesmi nem okozott gondot.Bizonytalanul követette az egyik nyomot, amely nyugatnak tartott.Nem tett meg jelent1s távolságot, amikor a lába szinte gyökeret vert, és mozdulni sem mert.Az út közepén, vele szemben egy medve állt.Szíve a torkában dobogott, kezei elnehezültek a félelemt1l, lábai pedig lebénultak.Méggondolkozni sem tudott.Most mit tegyen?35Nem kiálthatott segítségért.Jörgen már nem hallaná.A medve ott állt, és mintha várakozott volna valamire.Mindketten szemben álltak, és csakméregették egymást, Falk a kicsi állatszemekbe mélyedt.A medve szuszogott, és a fejét lassaningatta egyik oldalról a másikra. Falk nem tudott egyebet tenni, mint elindult lassan, óvatosan, nagy ívben letért az útról, ésamikor már túljutott a medvén, visszament az ösvényre.Legnagyobb rémületére meghallotta,hogy a medve cammog utána.Falk egyszer azt hallotta, hogy ilyenkor az embernek le kell feküdnie a földre, és halottnaktettetnie magát.Most valahogy azt érezte, hogy ezzel nem menne sokra.Futni sem mert, bárnagy kedvet érzett hozzá.Még egy olyan fát sem látott, amire érdemes lenne felmászni.Deamúgy is, vajon meddig kellene ülnie azon a faágon?Az egész helyzetben az volt a legrosszabb, hogy szeretetet érzett a medve iránt.Mindig isállatbarátnak tartotta magát, most viszont, ebben az életveszélyes helyzetben nem ilyen gondo-latainak kellene lennie. Ez kísér engem! Ugyanolyan gyorsan jön, mint én.Hogy fogok ebb1l a csapdából kimász-ni?Soha nem ölnék meg egy állatot, legfeljebb végveszélyben.Ez vajon az? Gyorsan megérintette a kését a zekéje alatt.Ha a medve támadna& ?Megállt.A medve is megállt. Mi ez? Mit csinálok? kérdezte magától.Az állat nehéz lélegzése egyre közelebbr1l hallatszott, és ehhez súlyos, csosszanó lépések istársultak.Úgy érezte, ijedtében még a szívverése is eláll.Falknak ideje sem volt megmozdulni, amikor a medve elcammogott mellette.Olyan tempó-ban haladt, ahogy Falk az imént maga is.Ekkor már egy elágazáshoz értek, ahol Falknak nehézlett volna a választás.Az állat viszont tétovázás nélkül ment az egyik nyomon. Isten Szent Anyja, segíts rajtam! Nem értem.Amikor megállok, a medve is megáll. Szíve vadul kalapált.Falknak módjában állt volna a másik nyom követése is, de nem ezt tette.Maga is meglep1-dött, mert mintha bizalmat érzett volna a medve iránt.Valami olyasmi derengett fel a tudatá-ban, hogy van valami közös bennük.A medve fiatal állatnak tQnt.A korát tekintve talán egyévesforma lehetett.Egyedül bóklá-szott, vagy valakihez tartozhatott, ki tudja?Falk mintha álomban mozogna, úgy követte a medvét.Az ismét elindult.Talán útmutatónakküldte valaki? Vagy épp ellenkez1leg? Talán mélyebbre vezeti az erd1be, egészen a saját bar-langjukhoz.Lehet, hogy 1 lesz a mai eledelük?A fák itt meglehet1sen sQrQn n1ttek.Az árnyak is sQrQsödtek Falk körül.Az eszével tudta,hogy ki kell mennie innen, ebb1l az 1rjít1 erd1b1l!Szédülés jött rá, forgott vele minden, és mintha elvesztette volna a teret és az id1t.Amennyire ijeszt1nek tQnt, annyira finom, bizserget1 érzés is volt egyben.Azt vette észre,hogy nem fél, és mindezek ellenére jól érzi magát.Biztonságban.Biztonságban? Hogy gondolkozhat ilyen felel1tlenül, ennyire eszementen? Gyorsabban kel-lene haladnia, és másfelé is, hogy elkerülje ezt a vadállatot, amelyik itt szuszog el1tte. Anya! Apa! Haza akarok menni! De mégsem.Mert most vagyok itthon, ez az én birodal-mam, ez& gondolta magában ujjongva.Az erd1 világosodott [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]